Sátoraljaújhely

Fekvése – Története

A város..

..története

A hegyek lábánál a Bodrog, a Ronyva és a Bózsva-patak árvízjárta völgyei találhatók. A város a hegyek és a vizek közé szorítva helyezkedik el. A városhoz tartozik 1981 óta Rudabányácska, Széphalom és 1985 óta Károlyfalva, mint csatolt települések.

Széphalom községet a rudabányácskai bányászok alapították, először 1440-ban említik Kysbanya néven. Itt élt 1806-tól haláláig Kazinczy Ferenc. Az akkoriban Kisbányának, Kisbányácskának nevezett községet Kazinczy nevezte el Széphalomnak, bár hivatalosan csak 1886-ban kapta meg a nevet. Itt található a Kazinczy emlékcsarnok, a kertben Kazinczy Ferenc sírja és a 2008-ban létrehozott Magyar Nyelv Múzeuma. Széphalomhoz 1940-ben hozzácsatolták Hosszúlázt, majd 1981-ben az egészet Sátoraljaújhelyhez.

Károlyfalvát német telepesek alapították az 1750-51-es években, akiket az új tulajdonos, Trautson János herceg hozott a Fekete-erdő vidékéről a Sárospatak melletti elkobzott, kiürült volt Rákóczi-birtokra. A települést a herceg Károly nevű fiáról nevezte el (Carolfalve, Karlsdorf). A megélhetést kereső jövevények – 16 család – nehéz munkával teremtették meg az irtványtelepülést, s tartották fenn magukat a két város között földművelésből, állattartásból, szőlőművelésből, építettek maguknak templomot és iskolát, községházát és parókiát, lassan asszimilálódva, s a 20. század viharaiban egyértelműen ragaszkodva a magyar földhöz.

A kezdetektől a török hódoltságig

Az első feljegyzések szerint 904-ben vette hatalmába a környéket Alaptolma, Ketel vezér fia, s a gróf Cseszneky család őse, majd az Aba nemzetség birtokába került. 1110-ben Könyves Kálmán az Apuliából ideköltözött Casertai Rátold grófnak adományozta a területet.

Saturhalma a tatárjáráskor elpusztult. A túlélők – mivel ezt a lakóhelyet a Bodrog és Ronyva gyakori áradásai is állandóan veszélyeztették – nem építették újjá. Az új település („nova –villa”) helyéül a Ronyva patak jobb partját választották, a Sátorhegy tövénél. Ennek az első írásos említése IV. Béla 1256-ban készült okiratában történik. A pálos rend ekkor telepedett le az akkor még különálló településnek számító Barátszeren, a város legrégebbi részén.

Újhely 1261-ben kapott városi rangot V. István ifjabb királytól. Ekkor épült a vára is. III. Endre városnak („civitas”) nevezte „Saturala Wyhel” alakban.

I. Lajos király 1351-ben a legyőzött litván fejedelem fiának, Koriatovics Tódor hercegnek adományozta, aki rutén telepesekkel népesítette be. A 13 – 14. század folyamán végig királyi, illetve királynői birtok volt. Luxemburgi Zsigmond 1429-ben Pálóczy György esztergomi érseket és fivéreit tette meg a vidék urává.

A Pálóczy és a Perényi család hosszú időn át versengett, sőt hadat is vezetett egymás ellen Újhely váráért és birtokáért. 1533-ra sikerült a Perényieknek a birtokokat irányításuk alá vonni, akik protestánsok lévén, a katolikus intézmények helyett protestáns iskolát alapítottak Patakon és Újhelyen is. Az újhelyi vár jelentősége a sárospataki várkastély árnyékában egyre inkább csökkent. 1558-ban a várat Telekessy Imre császári hadvezér leromboltatta.

..éghajlata

Sátoraljaújhely és környéke éghajlati határon, a Tokaji-hegység keleti peremén, a Bózsva-völgy kijáratánál fekszik. Az Alföld észak-keleti peremén a mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlat jellemző, még a Tokaji-hegység 250-300 méternél magasabban fekvő részei (vagyis a hegység túlnyomó része) a mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves éghajlati típusba tartoznak. Újhely környékén e két éghajlat jellemző vonásai megmutatkoznak.

A hegység összetett morfológiai képe és a változatos tengerszint feletti magasság az időjárási és éghajlati elemek érvényre jutását döntően befolyásolja. A nyugat felől érkező szelek csapadékterhüket a Zempléni-hegység szélfelőli oldalán és közepén hullatják le. A városban nagyon ritka a szélcsend. Ennek oka, hogy az északról a Bodrog völgyén, keletről pedig az Alföldön át akadály nélkül áramlanak a Kárpátok láncain átnyúló hidegebb légtömegek. Ez az észak-keleti hideg széláram az egyik oka annak, hogy a Zempléni-hegység hazánk egyik leghűvösebb területei közé tartozik.

A napsugárzás a legfontosabb éghajlati tényező, melynek éves összege 105-106 kcal./cm2. A domborzatnak nagyon nagy szerepe van a globálsugárzás területi eloszlásában. A déli kevésbé árnyékolt lejtők több, az északi hosszabb ideig árnyékba kerülő lejtők kevesebb napsugárzásban részesülnek. A napfénytartam Hegyalján évi 1950, a hegység északi területein 1900, a Nagy-Milic környékén 1850 óra. A napsütéses órák időbeli megoszlása kedvező: 75 %-a nyári félévre a vegetációs időszakra jut. A legkevesebb november és február között 40-60 óra, a legtöbb júliusban 280-290 óra.

A hőmérséklet területi eloszlása a Zempléni-hegységben változatos, 100 méterenként 0,5 C-ot csökken, így az alacsonyabb peremtájak és a legmagasabb északi hegycsoport évi középhőmérséklete között nagy a különbség. Az évi középhőmérséklet a Bodrogközben és Tokaj-Hegyalján 9-9,5 oC között változik, de a Bózsva-patak alsó folyásánál már 8,5 oC a jellemző éghajlati paraméter.

A város külterületének évi középhőmérséklete 8,8-9 oC, míg a városközpontban 9,5 Celsius az átlagérték. A januári középhőmérséklet a városban -3 oC, a város peremén -3,5 oC. A legalacsonyabb hőmérsékletek -20 oC alá süllyednek. Nyáron 20-20,5 oC a középérték, miközben a nappali maximumok meghaladhatják a 30 oC-ot is. A téli napok száma Hegyalján 30-40, a központi és az északi területeken 40-60 nap. A fagyos napok száma délről észak felé haladva 110-130.

Csapadék a Tokaji-hegységben általában 600-700 mm között változik. A város csapadékárnyékban van (vagyis a nyugati szelekkel érkező csapadék a hegyek nyugati lejtőit erősebben öntözi), így a hegységre jellemző értéknél szárazabb. A csapadék évi átlagos összege a városban 580 mm. A Zempléni-hegységet télen hótakaró borítja. A peremtájakon átlagosan 40-45 napig, a magasabban fekvő részeket 50-60 napig lepi be hótakaró, ami kedvezően befolyásolja a téli sportokat.

..élővilága

Újhely környékén rendkívül változatos élőlények serege él napjainkban is, amikor azt hisszük, ez már csak a múlt.

Növényzete a Kárpátok flórájához tartozik. Közel 3000 virágtalan és virágos növény él itt. Megfigyelhető a magasság szerinti övezetesség. Felülről lefelé haladva bükkös, bükkös-gyertyános, kocsánytalan tölgyes, csertölgyes erdők, kőrisligetek és égeres láperdők követik egymást. Napsütötte hegyoldalon füves legelők, hűvösebb völgyekben mohás láprétek jöttek létre.

Erdeinek nagyvadjai a szarvas, az őz és a vaddisznó. Gyakori a vadmacska, a róka. Megjelenik a nyest, a borz, a vidra, a menyét, a mókus, a pele, a cickány.

Énekes madarakban gazdag ez a vidék. Sajnos ritka már a holló, az uhu, a vándor- és kerecsensólyom, de ölyvek, kányák kisebb testű baglyok nagy számban élnek. Jellegzetes madár a gólya. Hüllők közül megtalálható a vipera, a sikló és a zöld mezei gyík, kétéltűek közül pedig a foltos szalamandra, a tarajos gőte, valamint több békafaj. Nagy számban képviseltetik magukat az ízeltlábúak.

Az itt élő növények, gombák és állatok megismerése a természetben és később, annak közvetlen közelében élő embereknek napi létszükséglete volt. Ekkor már bizonyára sok mindent tudtak az élővilágról, de tudományos igényű lajstromozásukról csak az 1800-as évek elejéről 

vannak információink. 1803-ban Kitaibel Pál, neves botanikus járta vidékünket: kőzeteket és növényeket sorolt fel a Vár-hegy és a Magas-hegy területéről. Útjaira elkísérte a fiatal Frivaldszky Imre, aki gimnáziumi tanulmányait Újhelyben kezdte s akiből a 19. század közepére a leghíresebb magyar rovarász lett. Balásházy János főként mezőgazdasági kutatásokat végzett, Katona Mihály Dénes növény-nemesítéssel foglalkozott. Hazslinszky Frigyes 1864-ben és 1866-ban közölt néhány újhelyi növény-adatot.

Az állatvilágról a városunkban 1874. június 21-én megforduló Mocsáry Sándor írt jelentős listát. Ebből kiderül, hogy a gimnázium akkori tanárai: Kaszás Ferenc és Zsufa Pál jelentős rovargyűjteményt állítottak össze. A legjelentősebb természetkutató ezek után kezdte meg újhelyi tevékenységét. Chyzer Kornél elsősorban apró rákokkal és pókszabásúakkal foglakozott (e témakörökben volt európai szinten jegyzett szakember), de halakról, százlábúakról, ikerszelvényesekről, egyenesszárnyúakról, bogarakról, hártyásszárnyúakról és növényekről is jelentek meg dolgozatai. Munkásságát e témákban túlszárnyalni a mai napig sem sikerült. Azoknak a csoportoknak a feldolgozását, amelyekben volt jobb nála, mindig a megfelelő szakemberre bízta, de saját írásaiból is kiderül, hogy sok híres specialista ellenőrizte meghatározásait. Ezért értékes a munkássága napjainkig. Két nagy rovarcsoport volt, amelynek feldolgozását másra hárította. A kétszárnyúak (szúnyogok, legyek) listáját Kowarz Ferdinánd, a bogarakét Biró Lajos készítette. Biró a köztudatban leginkább mint Új-Guinea néprajzkutatója ismert, pedig korának egyik legnagyobb bogár- és hártyásszárnyú-szakértője volt. A fiatal tudóst Chyzer (Zemplén megye tisztiorvosa) alkalmazta fia házitanítójaként; első állása tehát Sátoraljaújhelyhez kötötte. Együtt járták a környéket, bogarásztak, s Biró a gyűjteményt is feldolgozva 1883-ban közzé tette a megye bogárvilágáról szóló dolgozatát. Bevezetőjében csodálatosan gazdagnak írja le Újhely élőhelyeit is. 1905-ben, Chyzer utolsó, a növényvilágról írt munkájában sajnálkozva jegyzi meg, hogy környékünk azóta mennyivel szegényebb lett, milyen sok biotóp tűnt el.

Azóta is folyamatosan alakítjuk környezetünket, csökkentjük ezzel az eredeti élővilág megmaradásának esélyeit. Az állatok és növények azonban még (többségükben) nem tűntek el innen, csak lappanganak. Várják, hogy lehetőségük legyen újra virágot hozni, szaporodni.

Az elmúlt néhány év során több fiatal kutatóval közösen, a Sátoraljaújhely lexikon címszavaira koncentrálva ellenőriztük elődeink adatait. Meglepő módon a legtöbb élőlény újra előkerült környékünkről s csak néhány, speciális élőhelyet igénylő tűnt el – valószínűleg – véglegesen. A kutatások Újhely közigazgatási határain belül sok új információt hoztak: 45 emlős, 154 madár, 6 hüllő, szinte minden hazai kétéltű (16 faj), mintegy 30 hal és több ezernyi gerinctelen állatfaj (főleg rovar) vált ismertté. Védett növényeink nagy része is újra előkerült, néhány újabb is rákerült a listára. Újhely területéről 58 ilyen faj ismert jelenleg.

Az újhelyi hegyvidék a Ronyva és a Bodrog árterülete, a Long-erdő az eddigi vizsgálatok után is sok, még feltáratlan természeti értéket tartogat. Reméljük, hogy az emberi természet-átalakítás nem lesz gyorsabb, nem tünteti el az élő közösségeket úgy, hogy még csak nem is fedeztük fel őket.

Hegyessy Gábor

..geológiája, vízrajza

Az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál városok sora alakult ki, melynek az utolsó tagja – Sátoraljaújhely – a Zempléni-hegységben, hazánk észak-keleti csücskében fekszik. A mai városban kelet-nyugati irányban három szint különböztethető meg:

Az első szint a tengerszint felett 100 m, a középső szint 120-130 m, a felső szint 170 m magasan terül el. A várost keletről a Ronyva-patak, nyugatról a Sátorhegy-csoport, dél-kelet felől Végardó és Sárospatak, északról Rudabányácska, Széphalom és Károlyfalva határolja. Sátoraljaújhely határőrváros, két határátkelőhelye van.

A Zempléni-hegység a Tokaj-Eperjes-hegylánc déli szakasza, a Belső-Kárpátok vulkáni övezetéhez tartozik. Túlnyomó része 12-15 millió éves harmadkori vulkánikus kőzet (riolit, andezit, dácit és ezek tufái), de a Ronyva-patak menti kristályos rögben 900 millió éves kőzetek is megtalálhatók (pl. csillámpala). Foltokban előfordul tengeri üledékes kőzet, nyirok, lösz, kavics.

Amikor a vulkáni működés megszűnt, megindult az erózió a vulkáni kúpok fokozatos pusztulását okozva. A vulkáni utóműködés következtében gejzírek alakultak ki, a jégkorszakban kőtengerek képződtek. A Sátoraljaújhely környéki hegyek – az egykori Sátor-vulkán romjai – a következők: Vár-hegy, Sátor-hegy, Kecske-hát, Magas-hegy, Szár-hegy.

A Zempléni-hegységet a Hernád és a Bodrog folyó szegélyezi. A Nagy-Milic-hegycsoport és a Hegyköz forrás- és csapadékvizeit a Bózsva (Malom)-patak gyűjti össze, mely Széphalomnál ömlik a Ronyvába, onnan jut a Bodrogba. A város ivóvize a város környéki kutakból származik. Vizük a kémiai vizsgálatok szerint kifogástalan, és a szabad szénsavtartalom miatt hasonlít az ásványvízhez, bár nem az. Keménységét tekintve se nem lágy, se nem kemény. Egy ún. “földalatti tóból” szivattyúkkal hozzák a felszínre.

Talaját tekintve két alapvető típus alakult ki: erdőtalajok (podzol, glejes barna erdőtalaj) és mezőségi talajok. De a Bodrog és a Ronyva területén öntés és réti talaj alakult ki. A vulkáni működés következtében változatos kőzetek kerültek felszínre: kaolin, csillámpala, homokkő, agyag, perlit, kvarc, kovaföld, gejzirit, riolit és andezit változatai.

Megszakítás